Gergely-járás az óvodában

Március 12. Gergely napja. Az ünnepi megemlékezések torlódása miatt azonban 8-án jöttek óvodánkba a nyolcadikos diákok.

De miért is?

Röviden a hagyományról:

A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban, aki elődjét, I. (Nagy) Gergely pápát (509–604), iskolák alapítóját, a gregorián-éneklés megteremtőjét az iskolák patrónusává tette. E naphoz Európa-szerte felvonulások, diákpüspök-választás és vetélkedők kapcsolódtak.

A Gergely-járás szokása nálunk is országosan ismert volt. Célja a 17. századtól nemcsak az adománygyűjtés volt – melyet sok esetben a tanító díjlevelében rögzítettek –, hanem az iskolába való verbuválás is. A katonai toborzás mintájára a szereplők különféle katonai rangot viseltek, és Szent Gergely vitézeinek nevezték magukat. Gyakran a püspököt is megszemélyesítették. Gergely napkor az iskolás gyermekek dobbal, zászlóval cifrán s pántlikásan felöltözve, s csaknem minden házba beköszönve, dalolás közt bejárták a falut, vagy várost, hogy a még iskolába nem járó gyermekeknek kedvet keltsenek az iskolába járásra.

A szokást gyakran a tanítók egyéni leleményei alakították. Az énekhez kapcsolódhatott a szereplők tréfás bemutatkozása, jókívánság-mondóka és adománykérés. A háziak rendesen pénzzel, tojással, szalonnával meg sonkával fizettek. A pénz a fiúkat, a tojás meg egyéb a tanítót illette. A szalonnás rántottát sokszor közösen fogyasztották el az iskolában.

Óvodánkban 22 éves múltra tekint vissza a Gergely-járás hagyománya. Büszkék vagyunk a bejárt útra, hiszen a környékbeli óvodák közül is elsők lehettünk, akik az iskola és óvoda közötti jó kapcsolat ilyenforma alakítását, ápolását megalapozták. A Fehérlófia csoport kezdeményezését mára az egész óvoda magáénak tudhatja.

Nagycsoportosaink idén is lelkesen készültek, hogy Gergely pápa kérdéseire meg tudjanak felelni: mi a nevük, hol laknak, szüleik neve stb…? Persze verssel, énekkel is készítettük az iskolába menőket. A vendégvárás helyszínét, a tornatermünket, az óvó nénik és daduskák „varázsolták” széppé. Adománynak szalonna helyett sütemény várta az iskolásokat, s ajándékként gyönyörű színező készült az elsősöknek.

Szívet melengető látvány volt a nemzeti zászlóval vonuló nyolcadikos színes sereg. Csodás volt, ahogy énekeltek, s fegyelmezetten, de mégis vidámságot hozva érkeztek. Az ovisok megilletődve „vizsgáztak”, s büszkén vették át az emlékül szolgáló első engedélyüket az iskolába lépésre. Az engedéllyel élve az első osztályokban nézhettek meg egy tanórát. Részesülhettek a tanító nénik jóvoltából az iskolában folyó „titkokról”. Az élményeket és örömüket fokozta a búcsúzóul kapott ajándék, a kis ügyességi játék.

Köszönet az intézményvezetőknek, szervezőknek, felkészítőknek, résztvevőknek a segítségért, hiszen hagyományőrző rendezvényünk a jövőbe mutat, s kilépés a hétköznapok szürkeségéből.

Pőcze Lászlóné

óvónő