Szüreti kirándulás a csépi szőlőhegyre

„Ettem szőlőt, most érik, most érik, most érik…”- énekelték az óvó nénik a gyerekeknek indulás előtt. Nagy izgalommal készültek óvodásaink a közös kirándulásra, melyen most szüretelni indultunk. Vörös Sándortól kaptuk a kedves meghívást csépi szőlőjébe. Nagyon megörültünk, hiszen évek óta nem sikerült közösen elmennünk szüretelni. Kis vödrökkel, gumicsizmában, „munkásruhában” indultunk az őszi munkára. A buszok Nagyigmándtól nem is olyan messzire, az ismeretlen csépi határba vittek bennünket. Kíváncsian figyelték gyermekeink, merre járunk, hogyan megy át a homokos út zöttyenőin biztonságosan az autóbusz. Áthaladtunk Szőke-pusztán, elhaladtunk a kukoricatáblák mellett, az erdős részeken, elhagyatott tanyák mellett, míg nem elértük a szőlőst. Itt várt már ránk szeretettel Éva néni, aki megmutatta, honnan szedhetik tele szőlővel óvodásaink vödreiket. Vörös Sándor elmesélése szerint, régen ezen a tájon több szőlős is volt, de mára már csak ez az egy maradt fenn. A szépen gondozott területen a gyerekek tökéről-tőkére haladva a finom és édes gyümölcsből szedegettek, kóstolgattak.. Néhányan nagyon hamar teleszedték vödreiket, de akadt olyan gyerek is, akinek alig akart megtelni az edénye. Sanyi bácsi elmondta, hogy a madarakon kívül az őzek, és a rókák is szívesen csemegéznek a szőlőből. Láthattuk az állatok nyomait is. Minden érdekelte óvodásainkat. A szép őszi időben eljátszottuk a „Lipem-lopom a szőlőt..” című dalos játékot, majd versenyt futottunk a szőlőtőkék árnyékában. Felpakolva, elfáradva, élményekkel gazdagodva tértek haza óvodásaink. Munkák gyümölcséből megkínáltuk a konyhás néniket és legkisebb óvodásainkat is. Másnap a csoportokban örömmel kóstolták meg a kipréselt gyümölcs levét. Ezúton is szeretnénk megköszönni Vörös Sándornak a lehetőséget, hogy óvodásaink megtapasztalhatták a közös szüretelés élményét. Köszönjük.

Galgánné Varga Erzsébet 
         óvodavezető